A gimihez erôsen kötôdöm: baráti köröm magját volt osztálytársaim alkotják (az osztály egy része igen összetartó: minden ôsszel elmegyünk egy hétvégére kirándulni, gyakran tartunk közös bulikat stb.). Az iskolában nagyon oldott légkör uralkodik, így lehet az, hogy egyik-másik tanárral nagyon jó barátok vagyunk a mai napig. Közülük kettôt emelnék ki: Sándor Évát (SÉvát), volt osztályfônökömet, aki egy rendkívül kedves, lökött és szeretetreméltó nôszemély, és Hutai Lászlót, volt biosztanaramat, az iskola egyik igazgatóhelyettesét, akit az egész iskola csak Hutus néven emleget (a diákok persze csak a háta mögött :-).
Kötôdésem nem csak a diák életre terjed ki: egyetemista koromban is visszajártam, több más diákkal együtt, és közösen építettük ki a suli számítógép-hálózatát, amely a maga korában elsôként követte a szórt modellt: a Soros Alapítványtól kapott gépeket nem egyetlen teremben helyeztük el, hanem az iskolában elszórva (a könyvtárban, tanárikban stb.), így oldva fel a géptermek zártságát, bárki számára hozzáférhetôvé téve a gépeket. A hálózatépítés mellett, más öregdiákokhoz hasonlóan szoftvereket is írtam az iskola számára, például a mai napig használt könyvtári rendszert. Eme csúf, de hasznos Clipper gányolmány évek óta készül újjászületni Java + JDBC alapokon -- remélhetôleg egyszer tényleg megcsinálom már.
Az évek alatt nem csak mint számítógépes buherátor, hanem mint tanár is visszatértem. Elsôsorban számítástechnikát tanítottam, amit nem szerettem (untatott is, meg aztán rossz érzés is volt a Microsoft zsákutcájába terelni a srácokat), de polgári szolgálatom alatt lehetôségem nyílt arra, hogy fizikát oktassak egy angol kéttannyelvû osztálynak, természetesen angolul. Azt mondják, a második félév már egész elviselhetô volt...
A tanárkodáson kívül az "ifi" szerepet is fel szoktam ölteni évenként egyszer, a gimi "csibetáborában" (ez olyan, mint a gólyatábor, csak ugye fiatalabbak a résztvevôk). Az újonnan felvetteken kívül a suli apraja-nagyja, a tanári kar jó része és sok-sok öregdiák is elmegy ebbe a táborba, amelynek célja a "friss (csibe)hús" bevezetése a gimi életébe. A tábornak mindig nagy sikere van, és segít abban, hogy a diákok ne csak saját osztálytársaikat, de úgy általában iskolatársaikat is megismerjék.
Nemrégiben megvettem életem elsô fényképezôgépét (igaz, gyerekkoromban volt egy nagyon egyszerû kis NDK gépem, de ahhoz nem lehetett filmet kapni, így elég nehéz volt használni ;-). Az elsô eredmények: